VIII. Bokréta.
Királyi kertekböl
Szellöcske lengedez,
Szép kedvesem siet
A patak vizéhez;
Meg vasalt vödörbe
Meríti a vizet.
A habon a lányhoz
Egy bokréta evez,
Illatos bokréta
Viola- s rózsából.
Indul a leányka
A füzért kifogni,
S ime beleesett
A hüvös habokba.
Ha én megtudhatnám,
Te csinos bokréta,
Ki ültetett téged
A porhanyó füldbe:
Annak bizony adnék
Szép arany gyürücskét.
Ha én megtudhatnám,
Gyönyörü bokréta,
Hajlékony hártyával
Ki kötött tégedet:
Annak oda adnám
Hajamból ezt a tüt.
Ha én azt megtudnám,
Gyönyörü bokréta,
Alá ki bocsátott
A hüvös hullámon:
Annak oda adnám
Koszorúm fejemröl.
Národní knihovna v Praze [sign. 9 D 2329]