A K A K U K. Széles mezöben tölgyfa áll, Kakuk a tölgyre száll; hogy nincs mindég tavasz, panaszkodik, kukucskál. Mikép érnék meg a vetés, ha volna csak tavasz mindég? az alma hogy pirulna meg, ha a nyár soh' el nem múlnék? hogy fagyna a kalász, ha tél nem jönne el az ösz után? ha mindig volna egyedül, beh! szomorkodnék a leány!
Knihovna České společnosti rukopisné [sign. 417]