VIII. Bokréta. Királyi kertekböl Szellöcske lengedez, Szép kedvesem siet A patak vizéhez; Meg vasalt vödörbe Meríti a vizet. A habon a lányhoz Egy bokréta evez, Illatos bokréta Viola- s rózsából. Indul a leányka A füzért kifogni, S ime beleesett A hüvös habokba. Ha én megtudhatnám, Te csinos bokréta, Ki ültetett téged A porhanyó füldbe: Annak bizony adnék Szép arany gyürücskét. Ha én megtudhatnám, Gyönyörü bokréta, Hajlékony hártyával Ki kötött tégedet: Annak oda adnám Hajamból ezt a tüt. Ha én azt megtudnám, Gyönyörü bokréta, Alá ki bocsátott A hüvös hullámon: Annak oda adnám Koszorúm fejemröl.
Národní knihovna v Praze [sign. 9 D 2329]